Hetedik fejezet

Sziasztok! Mivel most nem volt nagyon sokáig rész ma hoztam még egyet.Jó olvasást!!!

Elrabolva

Alexis és Derek lassan kinyitották a kocsi ajtót és beültek az autóba. Thomas rájuk sem nézett, miután meghallotta, hogy becsapódik a hátsóajtó rálépett a gázra. Végigvezetett a nagyvároson és két-három óra múlva megállt egy erdőség mellett.

- Kiszállás!

Engedelmeskedtek. Thomas elindult be az erdőbe és ők követték. A nap alig sütött át a fák sűrű lomkoronáján. Csak kevés fény volt az erdőben, így Alexis sokszor meg is botlott és csak azért nem kötött ki a talajon, mert Derek elkapta a kezét. Dereknek is nagyon kellett figyelnie a lába elé, hiszen ha nem teszi ő is hamar elterült volna a növényzetben szegény erdei talajon. Thomasnak láthatóan ez nem jelentett gondot. Több méterrel előttük ment gyors tempóban és egyszer sem esett el. Vajon ő tudja hova tart? - kérdezte többször is magától Lexy. Neki mindenesetre fogalma sem volt hol lehetnek, de nagyon szerette volna megtudni. Mégsem merte megkérdezni. 

- Hova vihet minket? - kérdezte Alexis félóra séta után. Most sem figyelt a lába elé és ezúttal Derek sem tudott utána kapni. Lexy elvágódott az egyik fa gyökerében, kezét felhorzsolta és kicsit a térdét is sikerült beütnie, ami utána még jó darabig fájt. Derek lehajolt és felsegítette a lányt. Thomas továbbra is csak ment előre meg sem állt, csak hátraszólt nekik.
- Nézzetek a lábatok elé és ne maradjatok le nagyon!
Mintha az olyan egyszerű mutatvány lett volna! Ha a lábuk elé néznek akkor nem képesek olyan gyorsan menni. Lemaradnak! Azonban ha nem figyelnek egész egyszerűen elesnek a már majdnem teljesen sötét erdőben. Ennek ellenére próbálták tartani a tempót és egymást segítették mikor valamelyikőjük, majdnem elesett. Ezután még háromnegyed órát sétáltak - vagy inkább botladoztak - mire odaértek egy kis faházhoz. Thomas a házhoz tartozó erkélyen állt és egy lámpást tartott a kezében. Dereknek adta azt, majd elővett egy kulcsot a nadrágzsebéből és elfordította a zárban, majd belökte az ajtót és intette a fiataloknak, hogy bújjanak beljebb. Egy körülbelül egy négyzetméteres kis előtérszerűségbe léptek be, ahová a kabátjukat tehették le. Innen egyenesen a konyhába mentek, ami nem volt túl nagy, de egy ilyen házban azért kicsinek sem nevezhették. A falat itt fehérre festették és az ablakokra világosbarna függönyt akasztottak. A fal mentén konyhabútor húzódott, amiben modern konyhai gépeket építettek bele. A helyiség közepén egy nagy tölgyfa asztal állt, mellette hat szék állt. Ide ültek. Alexis és Derek egymás mellé, Thomas velük szemben. A férfi maga elé meredt, valószínűleg gondolkozott mégis hol kezdje. Lexy és a másik férfi, pedig egymás kezét szorongatták. Féltek. Nem tudták mi vár rájuk. Thomas végül hosszú hallgatás után megszólalt.
- Gondolom most meg vagytok ijedve - felnézett. Alaposan megnézte felesége arcát. A nő az asztallapot tanulmányozta. Thomas tekintete ezután Derekre siklott. Ő már rá nézett. Annak ellenére, hogy bátornak mutatta magát, látszott rajta, hogy ő is meg van rémülve. Tudta mire képes a vele szemben ülő férfi, hiszen nemegyszer látta már. Thomas-szal farkasszemet néztek nem akarta feladni, de végül ő nézette el másfelé. Tom elmosolyodott. - Sejtettem.
A férfi várta, hogy megszólaljon valamelyikük, de nem tették. Újra csönd borult a társaságra. Thomas felállt és odalépett felesége mellé. Megsimogatta az arcát. A nő nem mozdult. Olyan volt, mint egy szobor. Derek azonban rögtön mozdult és közelebb húzta magához Alexist. Az ölelésébe zárta a lányt. Thomast ez csak felhergelte és ingerülten kiáltott rá a férfire.
- Azt hiszed bántanám? El tudod képzelni rólam, hogy fájdalmat okoznék neki?
- Simán - Derek a félelem ellenére szemtelenül válaszolt az előbb feltett kérdésekre. Tom felemelte a kezét és pofonvágta Dereket. Végre a nő is megmozdult. Férjére emelte tekintetét.
- Nem teheted ezt! Hagyd békén! - húzta fel a férfit, aki az ütés ereje miatta padlón kötött ki.
- Te maradj ki ebből! - rivallt rá a lányra.
- Mégis miből?
Thomas mérgesen nézett Alexis-re és majdnem megütötte. De most nem azért jött ide, hogy megkínozza őket vagy igen? Még ő maga sem tudta miért hozta őket az erdő kellős közepébe. Még egyszer egy jókora ütést mért Derekre, majd leült a helyére. Lexy leült a padlóra az ott fekvő fiú mellé, akinek az orrából már folyt a vér. Nem gondolta, hogy Thomas ennyire megütötte a férfit. Elszörnyedve nézett fel férjére.
- Te...egy szörnyeteg vagy! - felállt és az egyik ajtó felé vette az irányt. Mielőtt oda érhetett volna a férje elkapta a kezét és jó erősen szorította. Alexis-nek könnyek szöktek a szemébe. - Ez fáj...
Összeszorította a fogát és próbálta figyelmen kívül hagynia fájdalmat, azonban ez nem ment neki. Úgy érezte mindjárt leszakítja a karját. Már éppen készült megpróbálni kiszabadítani a csuklóját, ám ekkor a férfi lazított a szorításon. A nő pedig felnyögött. - Hova készültél?
- Meg akartam keresni a mosdót - hebegte a lány. Thomas eleresztette a kezét és a másik ajtóra mutatott. - Ott van.
Alexis vette egy nagy levegőt, majd kifújta. Elindult a másik irányba. Benyitott azon az ajtón, ahol a fürdőszoba volt. Becsukta maga mögött és lerogyott a földre, miközben a sajgó csuklóját fogta. Behunyta a fejét és végigfutott a mai nap eseményein. Azt hitte, hogy ma majd nyugta lesz. Mekkorát tévedett! És most vajon hol van? Hogy tud innen elmenekülni. Ilyen gondolatokkal állt fel és ment közelebb a mosdókagylóhoz. Megengedte a hideg vizet és a kezét a vízsugár alá tette. Sokkal jobb volt így, de nem tarthatta ott örökre. Tehát kihúzta onnan a karját és lehajolt, hogy megnézze mit rejt a szekrény, ami a fürdőszoba egyetlen tárolója volt. Meglepetésére nem talált benne semmi különöset. Csupán pár törölköző, tusfürdő és szappan, illetve egyéb kozmetikumok lapultak a fehér polcokon. Becsukta a szekrényajtót. Felállt és még egyszer utoljára körülnézett a helyiségben, mielőtt egy vizes kéztörlővel a kezében ki nem lépett onnan. Ezúttal mintha nem történt volna semmi. Derek ugyanúgy feküdt a földön neki háttal. Thomas pedig az asztal mellett ült. Közelebb ment hozzájuk. Letérdelt Derek mellé. Maga felé fordította és ekkor meglátta az arcát. Felsikoltott.