2030.
Alexis a házuk nappalijában ülve kortyolta teáját, miközben gondolkozott. Voltak napok mikor még mindig eszébe jutottak az évekkel ezelőtt történt események. A szökése, az új ország ahová jött és egy teljesen új élet. Néha azonban kísértette a múlt, visszagondolt volt férje halálára. Akkor még képtelen volt elfogadni, hogy ezt tette saját magával, sírt is utána hónapokig, rémálmok gyötörték. Mostanra azonban már sikerült mindent feldolgoznia és a családjára koncentrálni. Négy gyereke van. Két gyönyörű ikerlány, Alexa és Hanna és két kisfiú Tamás - csak is Thomas emlékére, akit a sok fájdalom emlékére sem tudott elfelejteni és valamiért nem is akarta - és Áron.
A fiúk most is veszekedve léptek be az ajtón. Anyjuk csak mosolygott rajtuk. Annyira pitiáner dolgokon tudnak összezördülni, aminek semmi értelme, ezért nem is szólt rájuk. Mikor meglátták, hogy a nappaliban ült rögtön odafutottak hozzá és nagy öleléssel köszöntötték.
- Szia anyu!
- Milyen volt az iskola? - állt fel Lex és a konyha felé vette az irányt ahol két bögrét megtöltött langyos teával.
- Szörnyű. felelete a nagyobbik és a kisebb csak helyeselni tudott. Hiába, egyik sem szeret iskolába járni, sem tanulni.
- Mennyi házit kaptatok? - érdeklődött, miközben Áron már be is kapcsolta a tévét nem is figyelve a kérdésre, Tomi válaszolt.
- Hát... van, de nézhetünk egy kicsit mesét? - meresztett kiskutya szemeket.
- Fél óra és utána mind a kettőtökkel átnézzük mi kell holnapra, rendben? - szabta a feltételeket, de már egyik fia sem felelt neki,n szemüket le sem vették a televízió képernyőjéről. - Hát, jó. - sóhajtott.
Fél óra múlva a lányok is megérkeztek, ők viszont azonnal mentek a szobájukba. Anyjuk utánuk sietett.
- Hé, lányok. - kopogtatta meg a faajtót.
- Igen? - emelte fel fejét a könyv lapjai közül Hanna.
- Érdekes? - kérdezte anyja, mire a lány csak bólintott egyet, majd megint olvasott. - Csak azért jöttem fel, mert oda szeretnék adni nektek valami. - a háta mögül előhúzott két mappát. Lányai rögtön kíváncsiak lettek. Alexis átnyújtotta nekik a lefűzött lapokat. - Írtam egy könyvet, de nem tudom milyen lett, gondoltam odaadom nektek olvassátok el és közöljétek velem a véleményeteket, ha végeztetek vele.
- Miről szól? - tette fel az első kérdést Hanna. Őt mindig először az érdekelte miről szól a könyv.
- Olvasd el. - nyújtott felé anyja egy cetlit és a lány hangosan elkezdte olvasni...
"A 18 éves Alexis Gray hozzámegy Thomas Garnerhez.
Akkor még nem is sejti, hogy a cuki pofi mögött milyen természet áll.
Telnek az évek és Alexis egyre csak el akar válni csakhogy ezt férje nem engedi.
Ha megemlíti neki ezt a lány a végén sérülésekkel lesz tele.
Egyszer mikor elszökik otthonról éjszaka.
London egyik utcáján találkozik gyerekkori barátjával - és szerelmével - Zaynel.
Titokban találkozgatnak, majd pár hónap után Lexy eltűnik, a férje kétségbeesetten keresi, épp mint rokonai, barátai...
Találnak egy holttestet, lehetetlen felismerni, hiszen megégett. teljesen eltörzult az arca. Mindenki azt hiszi ő volt Alexis Gray...
Még a hírekbe is szerepel a tragédia...
Az egész világ halottnak képzeli a nőt...
vajon rájön valaki, hogy ő még él? És mi lesz ha a férje megtudja? Megöli őt is és... Zaynt is..."
- Jónak tűnik. - alapította meg Alexa, mikor testvére felolvasta. - Én neki is állok. - jelentette ki és kezébe vette a mappát. Arról fogalma sem volt egyik lánynak sem, hogy anyjuk életét ismerik, majd meg a könyv lapjait olvasva...
