Negyedik fejezet

Első szökési kísérlet

Mikor a lány hazaért legszívesebben már kezdte volna összeszedni a legfontosabb holmijait, de nem tehette, várnia kellett másnapig. Akkor éjszaka reszketve ugyan, de visszabújt az ágyba és próbált álomba szenderülni. Valamiért azonban nem sikerült neki, forgolódott és mindvégig a sikátorban történt jelenetet látta maga előtt. Férje négy óra körül érkezett meg, igaz, hogy nem hangosan trappolt fel a lépcsőn, hanem halkan lépkedett, de Alexis így is meghallotta, hogy itthon van és a félelemtől összeszorult a gyomra. Félig arcára húzta a takarót, az ágy legszélére húzódott és szorosan lehunyt szemekkel tettette, hogy ő alszik. Mikor férje is már mellette feküdt az ágyban nem mert megmozdulni. Mozdulatlanul feküdt és több óra ébrenlét után végül elnyomta az álom.

Reggel mikor felébredt a férfi már nem feküdt mellette. Elment dolgozni. Alexis sóhajtott egyet, majd lesétált a konyhába, megreggelizett. A fürdőszobában lefürdött, hajat és fogat mosott, majd felöltözött. Egy kényelmes farmert vett magára egyszerű fehér felsővel és pulcsival. Volt a szobájukban egy rejtett rekesz a falban, amit egyszer még az egyik barátjával készített. Kinyitotta. Egy táskát dugott el benne, ruhákkal, pénzzel és a számára fontos dolgokkal. Egy új telefon is található volt az egyik tokban. A lány gondolta, hogy még ez is jól jöhet, egyszer...
A hűtőből nem vehetett el semmit, ezért egy kis pénzt is csent el a "családi kasszából" és a cetlire amit ott hagyott azt írta, el ment sétálni és be is vásárol, majd jön valamikor.

Az ajtót bezárta maga mögött és megfordult. Szemei elkerekedtek, mikor megpillantotta a mögötte álló személyt.
- Te mit keresel itt? - kérdezte ijedten, amit a lány valószínűleg mogorvaságnak vett.
- Már nem is örülsz mikor meglátogat a nővéred?
- De, persze. Örülök. Csak... nem számítottam rád. - vonta meg a gyógyulófélben lévő vállát. Most már egészen jól tudta mozgatni. A lábai azonban még mindig fájtak és szüksége volt a mankókra. - Mindegy...Gyere be! - tette a kulcsot a kulcslyukba.
- Ha éppen menni készültél valahova, akkor menj csak nyugodtan. - hallotta maga mögött Emma hangját.
- Annyira nem fontos. - legyintett és szélesre tárta az ajtót Em előtt. - Gyere be!
Miután mindketten bementek a házba és Emma helyet foglalt a kanapén, húga megkérdezte tőle kér a valamit inni.
- Nem, köszönöm. - válaszolt, majd rögtön a mondandójába kezdett. - Azért jöttem, mert el kell mondanom neked valamit.
- Mit? Ugye jól vagy? - Alexis - mint úgy általában, most is - a legrosszabbra gondolt.
- Nem, nem, nincs semmi bajom vagyis... - nyelt egy nagyot és végül kimondta. - Gyereket várok.
Lexyt sokkolta a hír, hiszen erre nem számított. Tudta, hogy nővére szeretne gyermeket, de nem gondolt volna rá, hogy már most ezt fogja közölni vele és nem is értette miért nem mosolyog. Emma ugyanis szinte mindig boldognak látszott és csak úgy sugárzott belőle a jókedv, azonban most nyoma sem volt benne ennek. - És ez miért nem jó?
- Mert nem...Tony az apja...
- Tessék? - elkerekedett szemekkel nézett Emmára és azon járt az agya mégis mit csinált testvére. - Hogyan?
Em nyelt egy nagyot, majd belefogott a történet elmesélésébe: - Camillel és Allie-vel eljöttünk kicsi kipihenni magunkat vagyis inkább otthagyni kicsit a munkát és elengedni magunkat. Egyik este elmentünk bulizni, az egyik klubba, sokat ittam és...innentől már gondolom te is kitalálod. Reggel egy szállodai szobában ébredtem fel... - elgondolkozott. Elmondja vagy nem, hogy ki feküdt mellette az ágyban? Végül inkább hallgatott, mivel biztos volt abban, hogy húga utálná, ha megtudná, hogy Thomas volt ott. - ... egy ágyban egy idegen férfivel.
Alexis egy ideig nem szólalt meg, csak nézett maga elé és újra átgondolta az egészet.
- Mit fogsz most tenni? - kérdezte végül, tekintetét nővérére emelte.
- Elvetetem. - rántotta meg a vállát. Túl lazának tűnt. Nem, ezt nem teheti. Ő már egy élőlény. - kiáltotta egy belső hang Lex fejében, mire a lány megrázta a fejét és Emma szemébe nézve elismételte az előző szavakat.
- Ne! Nem ölhetsz meg egy élőlényt. Ez már gyilkosságnak számít. - Em meglepődött testvére heves reakcióján. Alexis azonban nem engedhette, úgy érezte ez is olyan, mint amit a sikátorban Thomas csinált azzal a fiatal fiúval. Nem biztos, hogy ő ártatlan volt, de ez a kis élőlény az.
- Figyelj! Ezen még... gondolkoznom kell. Nehéz döntés lesz, de egyedül kell meghoznom. Rendben?
- Persze. - felelet Lexy a kérdésre és csak remélni tudta, hogy Emma helyesen dönt.
- Egyébként, hogy vagy? - ezzel a témát már le is zárták - egy időre - és léptek is tovább a sablonosabb, udvariasabb beszélgetésre.
- Jól. - vágta rá kapásból Alexis. Már annyira belé rögzült ez, hogy egy rossz szót sem szólhat az életéről, hogy már nem is akar. Akármennyire is szerette volna elmondani nővérének, nem merte, hiszen látta mit csinált az éjszaka a férje és tudta, ezt vele is megtenné, ha az útjába állna...
- Akkor miért jársz mankóval? - érdeklődött Emma, aggódva.
- Csak egy baleset. - tettetett nemtörődömséget a lány és hátrahajtotta a fejét, a plafont kezdte nézni, mintha az olyan érdekes lenne.
- Biztos?
- Igen. Biztos. csak leestem a lépcsőről. Előfordul néha. - felállt és újra megkérdezte nővérétől kér-e valamit inni, esetleg enni, de Emma csak megrázta a fejét és ő is felállt.
- Már indulnom kell. - nézett a kezén lévő ezüst órára és az ajtó felé indult. - Jó volt beszélgetni, már el kellett mondanom valakinek ezt a dolgot és mivel benned bízom a legjobban azonnal rád gondoltam. - ölelte meg testvérét, majd kérlelőn nézett rá. - Ne mondd el senkinek!
Kinyitotta az ajtót, ahol már Thomas állt. Ránézett Emmára és, mintha megijedt volna, a lány is zavarba jött, de Lexy nem értette miért, azonban sokat nem is gondolkozott ezen, mert nővére elköszönt Tom pedig belépett a házba, behúzva maga után az ajtót. Igaz, hogy még csak dél múlt, de a lány tudta, hogy ma már nem szökhet el. Az első szökési kísérlete kudarcba fulladt, de újra meg fogja próbálni és egyszer csak sikerül.
Kicsit elbambulhatott, mert egyszer csak azt vette észre, hogy férje a vállánál fogta meg és rázta. - Hahó! Mit mondott neked Emma?