Sziasztok! Bocsánat a késésért és a rövidebb részért, de elég sok dolgom volt, illetve egy másik blogon dolgoztam, aminek a címe Ratio és egy lány életét meséli el, egy kicsit az én életemet. Persze kissé kiszínesítve, más karakterekkel, helyszínekkel és egy kitalált sulival, aminek a nevével sokáig bajlódtam, míg végül megtaláltam a tökéleteset.
Akik kíváncsi rá kattintson: ide
Jó olvasást!
Titkok
Zayn lépett be a szobába. Alexis nem számított rá, hogy ő lesz az. Mit keres itt? Érdeklődve nézett rá és várta a választ a kérdésére, amit csak gondolatban tett fel. Zayn azonban nem mondott semmit. csöndesen lépkedett az ágyig, majd leült arra, a lány mellé. Csupán ekkor szólalt meg és a magyarázata csöppet sem volt kielégítő.- Thomas bajban van.
Tulajdonképpen ezt már ő is sejtette. Különben miért viselkedett volna így? Tudta, hogy valami történt és most azt várta, majd Zayn beavatja. Utálta ha titkolóznak előtte és habár sokan tették ezt korábban vele, mégsem viselte el könnyebben azt, hogy nem tudja a teljes igazságot.
- Tudod beszéltem neked korábban arról mi történt velem/velünk pár éve.
- Igen. Emlékszem rá. Akkor volt, mikor olyan kedves voltál aztán kiderült, hogy egyáltalán nem olyan vagy - fakadt ki Alexis. Emlékezett rá, de nem tudta, hogy a fiú mire akar kilyukadni.
- Harry és Thomas nagyon hasonlítanak - bökte ki végül, azonban a lány továbbra sem értett semmit. Ki az a Harry? Hogy hasonlíthat Thomasra, hiszen neki nincs testvére, nem hogy ikertestvére!
- Az lehetetlen - rázta a fejét Alexis.
- Mi is azt hittük. Elvégre a születési dátumuk sem volt egy és ugyanaz, de végül... - ennél a résznél Aleixis felállt és elkezdett járkálni a helyiségben.
- Ezt inkább hagyjuk nem akarom hallgatni.
- De meg kell - figyelmeztette Lexyt Zayn, majd folytatta - Mind a ketten bajban vannak. Nagyon nagy bajban és segítened kell!
- Mi történt?
- Azt nem árulhatom el, de ha nem segítesz az életükkel játszol, ráadásul a tiéd is veszélybe kerül - közölte egyszerűen.
- Jó, de én akkor is tudni akarom. - kiáltottam és ekkor kitárult a szoba faajtaja és Thomas lépett be rajta, mögötte pedig egy nagyon hasonló arcú férfi. Biztos ő Harry - gondolta a lány, miközben a hasonlóságon csodálkozott el.
- Nem tudhatod meg! - jelentette ki Thomas, majd gyorsan bemutatta egymásnak Alexist és ikertestvérét, majd elkapta felesége kezét és kirángatta onnan egyedül hagyva a szobában Zaynt és Harryt. A konyhaasztalnál ültette le a lányt, aki érdeklődve nézett rá. Talán arra számított, hogy beavatják. Habár erre nem sok esély volt. Thomas nem is tette. Csupán újra figyelmeztette arra, hogy veszélyben vannak.
- Ezt eddig is tudtam, de, hogy segíthetnék, ha fogalmam sincs mibe keveredtél?
- Te is bajban vagy! Harry is és még sok más ember - magyarázta Thomas.
- Sok más ember? - ezt nem teljesen értette. Miért kerültek többen is ebbe a helyzetbe. vajon az is Thomas hibája vagy inkább ők keverték bele a férfit? Sok kérdés merült fel benne, de nem igen kapott rájuk választ. Ekkor nem is számított már rá. Csendben ült és hallgatta, amint a férfiak előtte beszélik meg az ügyet. Fülelt hátha elkap egy-egy félmondatot, valami információt akart, de nem talált vagy ha igen semmi összefüggés nem volt közte, úgyhogy inkább eldöntötte, majd kinyomozza. Este tíz felé járhatott az idő - már elfogyasztották a szegényes vacsorájukat -, mikor Alexis felállt és a szoba felé, ahol Derek tartózkodott még mindig - vette az irányt.
A fiú épp aludt, mikor belépett a szobába. Kifújta az eddig benntartott levegőt és anélkül, hogy el ment volna megmosakodni csak ledőlt mellé az ágyba és hamar álomba is merült.
Reggel hatalmas hangzavarra ébredt. Rögtön kipattantak a szemei és kiugrott az ágyból. Kirohant az étkezőbe, ahol a többiek ültek. Nem ők okozták a zajt. Körülnézett, de nem látott semmit.
- Nézz ki az ablakon, de csak óvatosan! - Thomas suttogva szólalt meg. A lány ránézett az arcára, amiről nyugalom sugárzott, a többiekről is ez rítt le. Alexis lassan az ablakhoz ment és elhúzta egy kicsit a sötétítő függönyt, ahonnan gyenge fény áradt be. Kint teljes zűrzavar volt. Mindenfelé óriási kutyák futkároztak. Kutyaugatás volt az, amire kiment az álom a szeméből. Egy csomó állat gyülekezett ott. Annak ellenére, hogy nagyon ijesztőek voltak, ahogy valaki rájuk nézett sugárzott róluk a fegyelmezettség. Alexis értetlenkedve nézett a férfiakra, akik a helyiségben tartózkodtak.
- Mi van itt?
- Ezek rendőrkutyák - Zayn is halkan szólalt meg.
- Egyedül?
- Nincsenek egyedül... - kezdte ugyanilyen csendesen a mellette ülő férfi, Harry. - Itt vannak a rendőrök is.
- Mit csinálnak itt?
- Szerinted? Mondtuk, hogy bajban vagyunk.
- Tudom, de nem gondoltam arra, hogy ekkora nagy a probléma hogy... - nem fejezte be a mondatot, ugyanis ekkor kopogtattak. Mindenki megdermedt. Nem nyitottak ajtót. A kopogtatás szép lassan dübörgéssé fokozódott. Erre már a szomszéd szobában szunyókáló Derek is felébredt és elindult a bejárat felé. Próbálták figyelmeztetni, hogy ne tegye, nehogy lenyomja a kilincset, de nem kiabálhattak. Annak ellenére, hogy teljesen mindegy volt. Derek kitárta a faajtót. Őt félrelökték és beözönlöttek a pici kis faházba a rendőrök és kutyáik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése