Sziasztok! Mivel most nem volt nagyon sokáig rész ma hoztam még egyet.Jó olvasást!!!
Elrabolva
- Kiszállás!
Engedelmeskedtek. Thomas elindult be az erdőbe és ők követték. A nap alig sütött át a fák sűrű lomkoronáján. Csak kevés fény volt az erdőben, így Alexis sokszor meg is botlott és csak azért nem kötött ki a talajon, mert Derek elkapta a kezét. Dereknek is nagyon kellett figyelnie a lába elé, hiszen ha nem teszi ő is hamar elterült volna a növényzetben szegény erdei talajon. Thomasnak láthatóan ez nem jelentett gondot. Több méterrel előttük ment gyors tempóban és egyszer sem esett el. Vajon ő tudja hova tart? - kérdezte többször is magától Lexy. Neki mindenesetre fogalma sem volt hol lehetnek, de nagyon szerette volna megtudni. Mégsem merte megkérdezni.
- Hova vihet minket? - kérdezte Alexis félóra séta után. Most sem figyelt a lába elé és ezúttal Derek sem tudott utána kapni. Lexy elvágódott az egyik fa gyökerében, kezét felhorzsolta és kicsit a térdét is sikerült beütnie, ami utána még jó darabig fájt. Derek lehajolt és felsegítette a lányt. Thomas továbbra is csak ment előre meg sem állt, csak hátraszólt nekik.
- Nézzetek a lábatok elé és ne maradjatok le nagyon!
Mintha az olyan egyszerű mutatvány lett volna! Ha a lábuk elé néznek akkor nem képesek olyan gyorsan menni. Lemaradnak! Azonban ha nem figyelnek egész egyszerűen elesnek a már majdnem teljesen sötét erdőben. Ennek ellenére próbálták tartani a tempót és egymást segítették mikor valamelyikőjük, majdnem elesett. Ezután még háromnegyed órát sétáltak - vagy inkább botladoztak - mire odaértek egy kis faházhoz. Thomas a házhoz tartozó erkélyen állt és egy lámpást tartott a kezében. Dereknek adta azt, majd elővett egy kulcsot a nadrágzsebéből és elfordította a zárban, majd belökte az ajtót és intette a fiataloknak, hogy bújjanak beljebb. Egy körülbelül egy négyzetméteres kis előtérszerűségbe léptek be, ahová a kabátjukat tehették le. Innen egyenesen a konyhába mentek, ami nem volt túl nagy, de egy ilyen házban azért kicsinek sem nevezhették. A falat itt fehérre festették és az ablakokra világosbarna függönyt akasztottak. A fal mentén konyhabútor húzódott, amiben modern konyhai gépeket építettek bele. A helyiség közepén egy nagy tölgyfa asztal állt, mellette hat szék állt. Ide ültek. Alexis és Derek egymás mellé, Thomas velük szemben. A férfi maga elé meredt, valószínűleg gondolkozott mégis hol kezdje. Lexy és a másik férfi, pedig egymás kezét szorongatták. Féltek. Nem tudták mi vár rájuk. Thomas végül hosszú hallgatás után megszólalt.
- Gondolom most meg vagytok ijedve - felnézett. Alaposan megnézte felesége arcát. A nő az asztallapot tanulmányozta. Thomas tekintete ezután Derekre siklott. Ő már rá nézett. Annak ellenére, hogy bátornak mutatta magát, látszott rajta, hogy ő is meg van rémülve. Tudta mire képes a vele szemben ülő férfi, hiszen nemegyszer látta már. Thomas-szal farkasszemet néztek nem akarta feladni, de végül ő nézette el másfelé. Tom elmosolyodott. - Sejtettem.
A férfi várta, hogy megszólaljon valamelyikük, de nem tették. Újra csönd borult a társaságra. Thomas felállt és odalépett felesége mellé. Megsimogatta az arcát. A nő nem mozdult. Olyan volt, mint egy szobor. Derek azonban rögtön mozdult és közelebb húzta magához Alexist. Az ölelésébe zárta a lányt. Thomast ez csak felhergelte és ingerülten kiáltott rá a férfire.
- Azt hiszed bántanám? El tudod képzelni rólam, hogy fájdalmat okoznék neki?
- Simán - Derek a félelem ellenére szemtelenül válaszolt az előbb feltett kérdésekre. Tom felemelte a kezét és pofonvágta Dereket. Végre a nő is megmozdult. Férjére emelte tekintetét.
- Nem teheted ezt! Hagyd békén! - húzta fel a férfit, aki az ütés ereje miatta padlón kötött ki.
- Te maradj ki ebből! - rivallt rá a lányra.
- Mégis miből?
Thomas mérgesen nézett Alexis-re és majdnem megütötte. De most nem azért jött ide, hogy megkínozza őket vagy igen? Még ő maga sem tudta miért hozta őket az erdő kellős közepébe. Még egyszer egy jókora ütést mért Derekre, majd leült a helyére. Lexy leült a padlóra az ott fekvő fiú mellé, akinek az orrából már folyt a vér. Nem gondolta, hogy Thomas ennyire megütötte a férfit. Elszörnyedve nézett fel férjére.
- Te...egy szörnyeteg vagy! - felállt és az egyik ajtó felé vette az irányt. Mielőtt oda érhetett volna a férje elkapta a kezét és jó erősen szorította. Alexis-nek könnyek szöktek a szemébe. - Ez fáj...
Összeszorította a fogát és próbálta figyelmen kívül hagynia fájdalmat, azonban ez nem ment neki. Úgy érezte mindjárt leszakítja a karját. Már éppen készült megpróbálni kiszabadítani a csuklóját, ám ekkor a férfi lazított a szorításon. A nő pedig felnyögött. - Hova készültél?
- Meg akartam keresni a mosdót - hebegte a lány. Thomas eleresztette a kezét és a másik ajtóra mutatott. - Ott van.
Alexis vette egy nagy levegőt, majd kifújta. Elindult a másik irányba. Benyitott azon az ajtón, ahol a fürdőszoba volt. Becsukta maga mögött és lerogyott a földre, miközben a sajgó csuklóját fogta. Behunyta a fejét és végigfutott a mai nap eseményein. Azt hitte, hogy ma majd nyugta lesz. Mekkorát tévedett! És most vajon hol van? Hogy tud innen elmenekülni. Ilyen gondolatokkal állt fel és ment közelebb a mosdókagylóhoz. Megengedte a hideg vizet és a kezét a vízsugár alá tette. Sokkal jobb volt így, de nem tarthatta ott örökre. Tehát kihúzta onnan a karját és lehajolt, hogy megnézze mit rejt a szekrény, ami a fürdőszoba egyetlen tárolója volt. Meglepetésére nem talált benne semmi különöset. Csupán pár törölköző, tusfürdő és szappan, illetve egyéb kozmetikumok lapultak a fehér polcokon. Becsukta a szekrényajtót. Felállt és még egyszer utoljára körülnézett a helyiségben, mielőtt egy vizes kéztörlővel a kezében ki nem lépett onnan. Ezúttal mintha nem történt volna semmi. Derek ugyanúgy feküdt a földön neki háttal. Thomas pedig az asztal mellett ült. Közelebb ment hozzájuk. Letérdelt Derek mellé. Maga felé fordította és ekkor meglátta az arcát. Felsikoltott.
- Nézzetek a lábatok elé és ne maradjatok le nagyon!
Mintha az olyan egyszerű mutatvány lett volna! Ha a lábuk elé néznek akkor nem képesek olyan gyorsan menni. Lemaradnak! Azonban ha nem figyelnek egész egyszerűen elesnek a már majdnem teljesen sötét erdőben. Ennek ellenére próbálták tartani a tempót és egymást segítették mikor valamelyikőjük, majdnem elesett. Ezután még háromnegyed órát sétáltak - vagy inkább botladoztak - mire odaértek egy kis faházhoz. Thomas a házhoz tartozó erkélyen állt és egy lámpást tartott a kezében. Dereknek adta azt, majd elővett egy kulcsot a nadrágzsebéből és elfordította a zárban, majd belökte az ajtót és intette a fiataloknak, hogy bújjanak beljebb. Egy körülbelül egy négyzetméteres kis előtérszerűségbe léptek be, ahová a kabátjukat tehették le. Innen egyenesen a konyhába mentek, ami nem volt túl nagy, de egy ilyen házban azért kicsinek sem nevezhették. A falat itt fehérre festették és az ablakokra világosbarna függönyt akasztottak. A fal mentén konyhabútor húzódott, amiben modern konyhai gépeket építettek bele. A helyiség közepén egy nagy tölgyfa asztal állt, mellette hat szék állt. Ide ültek. Alexis és Derek egymás mellé, Thomas velük szemben. A férfi maga elé meredt, valószínűleg gondolkozott mégis hol kezdje. Lexy és a másik férfi, pedig egymás kezét szorongatták. Féltek. Nem tudták mi vár rájuk. Thomas végül hosszú hallgatás után megszólalt.
- Gondolom most meg vagytok ijedve - felnézett. Alaposan megnézte felesége arcát. A nő az asztallapot tanulmányozta. Thomas tekintete ezután Derekre siklott. Ő már rá nézett. Annak ellenére, hogy bátornak mutatta magát, látszott rajta, hogy ő is meg van rémülve. Tudta mire képes a vele szemben ülő férfi, hiszen nemegyszer látta már. Thomas-szal farkasszemet néztek nem akarta feladni, de végül ő nézette el másfelé. Tom elmosolyodott. - Sejtettem.
A férfi várta, hogy megszólaljon valamelyikük, de nem tették. Újra csönd borult a társaságra. Thomas felállt és odalépett felesége mellé. Megsimogatta az arcát. A nő nem mozdult. Olyan volt, mint egy szobor. Derek azonban rögtön mozdult és közelebb húzta magához Alexist. Az ölelésébe zárta a lányt. Thomast ez csak felhergelte és ingerülten kiáltott rá a férfire.
- Azt hiszed bántanám? El tudod képzelni rólam, hogy fájdalmat okoznék neki?
- Simán - Derek a félelem ellenére szemtelenül válaszolt az előbb feltett kérdésekre. Tom felemelte a kezét és pofonvágta Dereket. Végre a nő is megmozdult. Férjére emelte tekintetét.
- Nem teheted ezt! Hagyd békén! - húzta fel a férfit, aki az ütés ereje miatta padlón kötött ki.
- Te maradj ki ebből! - rivallt rá a lányra.
- Mégis miből?
Thomas mérgesen nézett Alexis-re és majdnem megütötte. De most nem azért jött ide, hogy megkínozza őket vagy igen? Még ő maga sem tudta miért hozta őket az erdő kellős közepébe. Még egyszer egy jókora ütést mért Derekre, majd leült a helyére. Lexy leült a padlóra az ott fekvő fiú mellé, akinek az orrából már folyt a vér. Nem gondolta, hogy Thomas ennyire megütötte a férfit. Elszörnyedve nézett fel férjére.
- Te...egy szörnyeteg vagy! - felállt és az egyik ajtó felé vette az irányt. Mielőtt oda érhetett volna a férje elkapta a kezét és jó erősen szorította. Alexis-nek könnyek szöktek a szemébe. - Ez fáj...
Összeszorította a fogát és próbálta figyelmen kívül hagynia fájdalmat, azonban ez nem ment neki. Úgy érezte mindjárt leszakítja a karját. Már éppen készült megpróbálni kiszabadítani a csuklóját, ám ekkor a férfi lazított a szorításon. A nő pedig felnyögött. - Hova készültél?
- Meg akartam keresni a mosdót - hebegte a lány. Thomas eleresztette a kezét és a másik ajtóra mutatott. - Ott van.
Alexis vette egy nagy levegőt, majd kifújta. Elindult a másik irányba. Benyitott azon az ajtón, ahol a fürdőszoba volt. Becsukta maga mögött és lerogyott a földre, miközben a sajgó csuklóját fogta. Behunyta a fejét és végigfutott a mai nap eseményein. Azt hitte, hogy ma majd nyugta lesz. Mekkorát tévedett! És most vajon hol van? Hogy tud innen elmenekülni. Ilyen gondolatokkal állt fel és ment közelebb a mosdókagylóhoz. Megengedte a hideg vizet és a kezét a vízsugár alá tette. Sokkal jobb volt így, de nem tarthatta ott örökre. Tehát kihúzta onnan a karját és lehajolt, hogy megnézze mit rejt a szekrény, ami a fürdőszoba egyetlen tárolója volt. Meglepetésére nem talált benne semmi különöset. Csupán pár törölköző, tusfürdő és szappan, illetve egyéb kozmetikumok lapultak a fehér polcokon. Becsukta a szekrényajtót. Felállt és még egyszer utoljára körülnézett a helyiségben, mielőtt egy vizes kéztörlővel a kezében ki nem lépett onnan. Ezúttal mintha nem történt volna semmi. Derek ugyanúgy feküdt a földön neki háttal. Thomas pedig az asztal mellett ült. Közelebb ment hozzájuk. Letérdelt Derek mellé. Maga felé fordította és ekkor meglátta az arcát. Felsikoltott.
Drága Dana!
VálaszTörlésHuh..Elég durva, de nagyon jó!
Várom a folytatást!! :)
Flora xx
Tudom...valahogy nekem ilyen történeteket sikerül írni, de majd fognak történni benne jobb dolgok is - nem csak csupa rossz.
TörlésHamarosan felteszem a rész!
Dena