Nyolcadik fejezet

Csapdába esve

1.rész - Mit történhet még?

A fiú arcát még több sérülés borította. Felnézett a férjére, aki elégedetten mosolygott. Ez egy őrült, beteg...ember - gondolta, miközben letörölt egy könnycseppet az arcáról. Nem. Nem kezdhet el sírni. Előhúzta a háta mögül a nedves törölközőt és megtörülgette a férfi arcát. Közben meg sem mukkant. Thomas felállt és odasétált hozzájuk. Kikapta Alexis kezéből az addigra már piros anyagot.

- Hogy képzeled, hogy segítesz neki? - kérdezte tőle dühösen Thomas.

- Hogy képzeled, hogy bánthatod? - Lexynek nehezére esett megszólalni, de végül megtette. Fejét a férje felé fordította és a szemébe nézett, miközben kimondta szavait. Thomas tenyere hatalmasat csattant, mikor pofonvágta a lányt. Alexis dacosan nézett rá, miközben könnyek folytak végig az arcán. Egyre homályosabban látott. Gyors kézmozdulattal kitörölte a szeméből és a tekintetét Derekre szegezte. Még mindig eszméletlenül feküdt. Igaz, hogy Thomas elvette tőle a törölközőt, de még így is sikerült megtörölnie az arcát. Így jobban látszott, hogy Thomas hol ütötte meg. De mikor történt ez? - tette fel magának a kérdést. Hát mikor történt volna. Mikor bent volt a fürdőben. De hogyan lehet, hogy nem hallottam? Ekkor még nem tudta milyen veszélyes a férje.
Thomas felrántotta feleségét a földről és oldalra lökte. Ezután Dereket a karjába kapta - annak ellenére, hogy nem volt egy vékony gyerek egész könnyedén cipelte - és abba a szobába vitte aminek nyitva volt az ajtaja. Miután belépett a helyiségbe nemes egyszerűséggel leejtette a földre a még mindig eszméletlen férfit, aztán Alexist is berángatta melléje és rájuk csapta az ajtót, amit aztán kulcsra zárt.
A lány tehetetlenül omlott a földre Derek mellé. A fiú még nem tért magához. Nagyot sóhajtott, majd feltápászkodott és körülnézett. A falakat halványzöldre festették, első megítélésre egy hálószoba lehetett. Csupán egy ágy, egy apró kör alakú asztal és egy rövid szekrénysor állt benne. Egy pici ablak volt az ágy felett, amit sötétítőfüggöny takart. Ha nem tettek volna egy gyertyát az asztalkára, akkor vak sötét lett volna a szobában.
Alexis nagy nehezen az ágyra rakta Dereket, aki már ugyan magához tért, de elaludt. Miután ezzel meg volt, a lány is mellé kuporodott és hamar álomba merült.
Az álmában még egyszer átélte a nap történéseit. egészen attól kezdve, hogy felkelt. Furcsamód ott abban a világban minden sötétebb volt. Szörnyű dolgok történtek. Az éjszaka közepén izzadtan, lihegve ébredt fel. Remélte, hogy ez csak egy rossz álom. Körülnézett és majdnem felsikoltott rémületében. Az álom egyes részletei már elhomályosultak, de átvette helyüket a valóság. Lassan gondolatokkal telt meg a feje. A szökést tervelte. Nem is sikerült újra vissza aludnia. Órákig csak a kijutáson törte a fejét. Ha Thomas itt hagyná őket valahogy csak ki tudnának menni a házból. Az erdőből azonban nem biztos, hogy kitalálnának. De mit csináljon? Nem maradhatott ott. Ezt ő is tudta. El kell menekülniük. Pont ahogyan Derek mondta. Apropó Derek. Ő pontosan abban a helyzetben maradt, ahogy az este Alexis lerakta. Mélyen aludt. A lány sóhajtott egyet és óvatosan megrázta a fiút, aki erre még természetesen nem riadt fel. Tovább próbálkozott.
- Hét...Derek ébresztő! - szólongatta. A fiú laposakat pislogott, majd végül kinyitotta a szemét és ásított egyet.
- Mi az? - kérdezte, majd körülpillantott. - Hol vagyunk?
- Thomasnál - rántotta meg a vállát a lány Derek bólintott, majd felállt.
- És Thomas hol van? - lépett az ajtóhoz és lenyomta a kilincset, de az nem nyílt. Megrángatta. - Miért nem tudom...
Nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis egy kulcs elfordult az zárban és meglátták Thomast. Derek érdeklődve nézett rá. Nem is sejtett mit művelt vele az előtte álló férfi. Derek nem volt egy erős ember, talán azért lehetséges, hogy emlékezet kiesése lett attól, hogy Thomas megverte. Persze azt sem állíthatnánk, hogy nem ütött túl erőseket és igazából talán mindenki másnak - vagy csak pár kivétellel - is lettek volna ilyen vagy ehhez hasonló problémái.
Derek ki akart menni Thomas mellett az ajtón, de az nem engedte. Végül a fiú közölte vele, hogy csak WC-re szeretne elmenni, így a férfi végül félreállt az útjából. Derek pár perc múlva jött vissza. Tekintete ijedtséget tükrözött.
- Mi történt velem? - kérdezte.Thomas és Alexis egymásra nézett és a férfinek hatalmas mosoly terült szét az arcán.
- Öhm... - kezdte volna Alexis és ha lehet még el is meséli neki az egészet, de Thomas azonnal közbevágott.
- Elestél - jelentett ki egyszerűen a férfi és látszólag nem is akarta folytatni.
- Miért volt bezárva az ajtó? - Lexy eközben Thomas háta mögött állt - aki már rég bejött a szobába - és rázta a fejét. Ne! Csak ezt ne! Ne kérdezgesd!!!  - kiabált magában, de ezt természetesen Derek nem halhatta meg.
- Csak megszokásból bezártam a szobát, mindig megteszem - érződött már a hangján, hogy egyre idegesebb és ezt mind a ketten észrevették. Derek ugyan felhúzta az egyik szemöldökét, de aztán mégsem kérdezett többet. Alexis kifújta a levegőt. Thomas megfordult.
- Te most velem jössz! - kapta el felesége kezét, mire ő fájdalmasan felnyögött, hiszen az a csuklója volt, amit tegnap este a férfi úgy megszorongatott, hogy mára belilult. Kirángatta a lányt a helyiségből és erősen becsapta az ajtót, de nem zárta be. Lexyt az mellette lévő szobába vitte, ahol lelökte az ágyra, ahol ő is helyet foglalt. Alexis halálra volt rémülve. Nem tudta mi várhat rá a mai nap. Sőt. Azt sem tudta elképzelni mi lesz ezután. Összeszorította az ajkát és Thomasra pillantott. A férfi őt nézte, majd szólásra nyitotta a száját...